Mesi és Máté lefekvéshez készülődtek. Nagymama leült melléjük és azt mondta.
-Titánia az álom pillangók királynője úgy döntött hogy Máténak is küld egy saját álom pillangót. Amikor Máté megharapta Hannácskát, meg Mesit is megütötte nagyon megharagudott a királynő. De kértem, ne haragudjon Mátékára , mert ha rosszat tesz is bocsánatot kér. Így a királynő küldött pillangót Mátékának is.
Belibegett a szobába két fényes szárnyú álom pillangó. Az egyik Mátékához repült .
- én vagyok a te álom pillangód. Engem is Máténak hívnak, de én jobban szeretem ha Matyinak mondanak. Ma estére egy tűzoltó a kutyáról szóló mesét Hoztam neked.
Azzal a két kis pillangó álom port hintett csillogó szárnyáról a gyerekek szemére és Matyi pillangó elkezdte a mesét.
Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.
Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket. Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egymagában; ezt a kutyát Bobnak hívták.
Egyszer kigyúlt egy ház, s amikor a tűzoltók odaérkeztek, egy asszony futott hozzájuk. Jajveszékelt és azt mondta, hogy egy kétesztendős kislánya maradt a házban. A tűzoltók beküldték Bobot. Bob felszaladt a lépcsőn és eltűnt a füstben, öt perc múlva kifutott a házból, s kihozta a kislányt, a fogával fogta ingecskéjét. Az anyja odarohant a gyermekhez és sírt örömében, hogy kislánya megmenekült. A tűzoltók megsimogatták a kutyát s megvizsgálták, nem pörkölődött-e meg; de Bob vissza akart futni a házba. A tűzoltók azt hitték, hogy odabenn van valaki élő s elengedték. A kutya beszaladt, s csakhamar visszafutott s hozott valamit a foga között. Amikor az emberek megnézték, hogy mit hoz, elkezdtek nevetni valamennyien: egy nagy játékbabát hozott a szájában.
A gyerekek mosolyogtak a babát hozó kutyuson.Mesi megkérdezte a cicák is tudnak menteni.
Hát olyan volt már, mondta nagymama, hogy aludtak az emberek és a macska ébresztette fel őket , mert egy kályhából kiesett parázs miatt tűz lett. Ezért nagyon kell vigyázni nehogy baj történjen .
Mesike pillangója két veszekedő kecskéről mondott mesét.
Egyszer volt, hol nem volt, valahol egy folyó mellett volt egy kecskecsorda.
A kecskék elszéledtek, a víznek az innenső felén is ették a fűzfabokrokat s a víznek a túlsó felén is. Azok a kecskék, amelyek ezen az oldalon legeltek, azt gondolták, hogy a túlsó oldalon jobb étel van, a túlsó oldalbeliek meg azt, hogy itt van a jobb füvecske. Gondolkoztak a kecskék, hogyan tudjanak ezek odajönni, azok meg idejönni.
Meglátta egy kecske, hogy egy ügyes palló van keresztül a vízen. Kapta magát, s hamar felmászott a pallóra. Amikor meglátta túlfelől egy másik kecske, hogy ez felmászott, akkor ő is sietve felmászott a másik végén a pallónak. Amelyik kecske hamarabb mászott fel, az fiatalabb kecske volt, amelyik későbben, az öregebb. Összetalálkoztak ketten éppen a palló közepén. Azt mondja az egyik kecske a másiknak: - Miért jöttél fel a pallóra, ha láttad, hogy én fent vagyok? - Azért, mert én öregebb vagyok - mondja az idősebb. - Térjél vissza. Azt mondja a fiatalabb kecske: - Én aztán nem térek vissza! Az enyém az elsőbbség, mert én másztam fel hamarabb a pallóra. A másik is csak mondja a magáét: - De én öregebb vagyok, mint te, s a fiatal engedelmeskedjék! A fiatal nem akart engedni, az öreg meg csak tartotta az igazát.
Összeverekedtek ketten a palló közepén, S mind a ketten beleestek a folyóba, s elvitte őket a víz. Vége a mesének.
Mire Emese álom pillangó befejezte a meséjét a Mesike és Máté lassan elaludtak.
