Mesék unokáimnak, Emese, Máté, Dávid, Hanna, Maja,

Nyári este amikor Emese lefekvéshez készült egy barnás szárnyú lelkét pillantott meg a falon. -Nagyi gyere milyen bogár ez itt, vidd ki félek tőle . - kiabált Emese. Nagyi megnézte mi az, majd megnyugtatta Emesét hogy csak egy éjszakai pillangó tévedt be hozzájuk aludni. A lepke már ébredezett és repülni készült. Nagyi óvatosan megfogta és kiengedte az ablakon.

- Ez is pillangó volt - csodálkozott Emese - Igen ez éjszakai pillangó volt, ők ilyen barnás színű szárnyakkal repdesnek , de csak este, nappal alszanak. A többi színes szárnyú lepke pedig reggeltől estig repked, virágok nektárját eszi és sötétedéskor aludni megy valamelyik virág kelyhébe, vagy falevélre. 

- Az álompillangók is olyanok mint a mi rendes pillangóink? - kérdezte Emese - Nem tudom kérdezd meg erről Mesi álom pillangót . - mondta a nagyi.

- Itt vagyok Emese , ma este miről meséljek - kérdezte Mesi álompillangó. 

- Az szeretném tudni hogyan lesznek a pillangók és az álom pillangók - mondta Emese

- A lepkékről, pillangókról van neked egy szép könyved is, kérd meg anyát vagy nagyit hogy olvassanak belőle. 

De mesélek a pillangók és álompillangók életéről ma este. - mondta Mesi álom pillangó. Szikrázni kezdtek szárnyain a csillogó álompor szemcsék , majd felhanzott az álom dal.

Szép csillagos az Ég Elcsendesült a rét Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár. Már fújdogál a szél Egy tücsök hangja kél Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár. Bérceken túl a völgyben lenn A fényes napkorong is elpihen Hát aludj gyermekem Álmodj csak csendesen A tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.

 - A te világodban Emese ,itt a földön nagyon érdekes a lepkék , pillangók élete. Láttál már hernyót mászni falevélen,  vagy saláta levélen. No ez a csúf  hernyó alakul át gyönyörű pillangóvá

A pillangók nem csak röpködnek hanem fontos dolguk is van , segítik a virágok beporzását is, mert a virágok nektárját nyalogatják érdekes pödört nyelvükkel és ezzel virágport juttatnak el egyik világról a másikra ,ezzel pedig elősegítik hogy minél több virág legyen. De sok veszély is leselkedik a lepkékre , pillangókra. Amíg hernyók, addig a madarak ehetik meg, de a pillangókat is szeretik a madarak. Álcázással védekeznek , összecsukják szárnyakat hogy olyanok legyenek mint egy falevél.

-Az álompillangók is ilyen veszélyben élnek - kérdezte Emese .

- Nem az álom pillangók láthatatlanok az ember és a madarak számára is. Te csak azért látsz engem mert a nagymamádat Titánia  az álompillangók királynője megtanította arra a versre amellyel láthatóvá tesz minket.

Az álompillangók a rendes pillangóból lesznek. Titánia királynő elküldi minden tavasszal a tündéreket, hogy hozzanak olyan leveleket amelyeken a pillangók petéi vannak. Ezeket a petéket a tündérek óvatosan rá teszik az álom erdő harangvirág fáinak a leveleire és a kis hernyók a varázslatos fák leveleit eszik, ezzel az átalakulás után álompillangók lesznek. Amint kibontja szárnyaikat az álom pillangók A harang virágok kelyhéből szárnyaikra szórják az első álomhozó csillámport, ami láthatatlanná is teszi őket.

- Érdekes a pillangók élete - suttogta félálomban Emese, mikor elaludt egy réten volt színes csillogó pillangók táncoltak körülötte és játszani hívták őt.Vidáman kergetőzött a pillangókkal reggelig.

Anyuci lefekvéshez készítette  Emesét. A kislány duzzogott mert anya nem vette meg neki azt a díszes ruhát amit kinézett magának a bolt kirakatában. 

Sok szép ruhád van Emese és ezt a ruhát nagyobb lányoknak készítették , egy  -egy alkalomra, bálba, esküvőre. - mondta anya . De Emese csak azt hajtogatta , hogy  ő nem szép ha nincs ez a ruhája.

A szépség nemcsak a ruhától függ, hanem attól hogy mennyire vagy kedves és jó kislány. - mondta anya. 

Igaza van anyukádnak - szólt nagyi is aki éppen akkor ért oda. Gondolj csak Hófehérkére, ő se a szép ruháktól   volt szép. De kérdezzük meg Mesikét az álom pillangódat, biztosan ismeri Hófehérkét.

Itt vagyok már Emese és hallottam mindent. Gyere velem az álomerdőbe ahol a  mesék országa is van és bemutatlak Hófehérkének.

- Te ismered Hófehérkét ? csodálkozott Emese. - Persze ,Meseország valamennyi lakóját ismerik az álompillangók különben hogyan tudnánk mesét mondani a gyerekeknek. Hunyd  le a szemed szórok rá álomport és már indulunk is Hófehérkéhez. 

Szép csillagos az Ég Elcsendesült a rét Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár. Már fújdogál a szél Egy tücsök hangja kél Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár. Bérceken túl a völgyben lenn A fényes napkorong is elpihen Hát aludj gyermekem Álmodj csak csendesen A tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.

Emese az álomerdőben találta magát a csillámport szóró harangvirág fák között. Mesi pillangó megfogta kezét, gyere repüljünk Meseországba. Meseország hatàrán egy óriás állt  de Mesikét látva mosolyogva engedte őket tovább.

-Miért kell ilyen őr ? - kérdezte Emese - Egyszer a feledês tündére megharagudott a mesékre és a feledés sôtétségét küldte Meseország elpusztítására , szerencsére pont látogatóban volt néhány gyerek akik szerették a meséket és énekszóval elzavarták a sötétséget. Azóta vigyáz ez jóságos óriás Meseország határán.

De már itt is vagyunk szállt le Mesike egy szép palotánál, amelynek bejáratánál egy szép fiatal lány és a szépséges anyja egymást átölelve fogadta őket.

Látod ő Hófehérke és mostohája a királynő. 

-Így szeretik egymást - csodálkozott Emese.- Bizony de nem volt mindíg így. Gyere Hófehérke mond el a mesédet.

Mostohaanyàm szépségére hiú és nagyon önző királynő volt. - kezdte a történetet Hófehérke.- Mostohalányàval Hófehérkével sem törődött rongyos ruhákba járatta és minden házimunkát neki kellett megcsinálni. A szépségére is irigy volt. Az udvari vadász kislánya megbetegedett a vadász A királynőt kérte hogy segítsen meggyógyítani a kislányt, de a királynő nem törődött vele. Hófehérke elment a vadászhoz és gyógyfüvekből főzött itallal meggyógyította a kislányt.A vadász nagyon boldog volt azt se tudta hogyan köszönje ezt meg Hófehérkének.

A királynőnek volt egy varázstükre, amit megkérdezett ki a legszebb a világon , A tükör így válaszolt szép vagy királynő de nálad szebb Hófehérke akinek a jóságos lelke és szíve az arcán is látszik. 

Rettentő haragra gerjedt a királynő, hivatta a vadászt és megparancsolta hogy Hófehérkét vigye az erdőbe és ölje meg.

A vadász elvitte Hófehérkét az erdőbe de nem ölte meg hanem elmondta hogy a királynő gyűlöli őt és meg akarja öletni.Meneküljön az erdőben a királynő elől. Hófehérke rémülten menekült az erdőbe ott talált egy kis házikót ahol a törpék éltek be kéredzkedett hozzájuk és segített nekik a házimunkában főzött takarított. A törpék és az erdei állatok nagyon szerették a kis Hófehérkét. A királynő újból megkérdezte tükrét ki a legszebb a világon a tükör így válaszolt szép vagy ,de Hófehérke aki a hét törpével él sokkal szebb nálad. rettentő haragra gerjedt a királynő. Magam ölöm meg Hófehérkét mérget készített és egy almát a méregbe mártott majd öregasszonynak öltözött és almákat vitt kosarában a törpékhez. A házhoz érve Hófehérkét megkínálta egy mérgezett almával Hófehérke beleharapott és azonnal összeesett. Akirálynő azt hitte hogy meghalt és örömmel hazament.De Hófehérke torkán megakadt az alma darab így nem halt meg csak elájult.A királynő tükréhez ment, ahogy belenézett egy borzasztó csúnya arcot látott, ki ez kérdezte a tükröt, te vagy királynő a te gonoszságod látszik az arcodon és csúfítja el. Hófehérke arcán a szerető szivének jósága is látszott, ez tette őt nagyon széppé. De te egy irígy gonosz , ölni is képes ember vagy és ez látszik az arcodon is.

A királynő ráébredt saját gonoszságára, és nagyon megbánta tettét. Elment a törpékhez, akik üvegkoporsóba tették Hófehérkét, ott sírtak mellette, a királyfival együtt. Csodálkozva néztek a csúf királynőre ,aki letérdelt a koporsó mellé. - Bocsássatok meg nekem gonoszságomért  - mondta a királynő - nagyon megbántam mindent .. 

A királyfi megcsókolta Hófehérkét , a királynő sírva átölelte az üvegkoporsót, amely rázkódott a sírásától és láss csodát, az almadarab kiugrott Hófehérke torkából és magához tért. Volt nagy öröm, a  törpét táncra perdültek. A királyfi kiemelte Hófehérkét a koporsóból és magához ölelte a csuf királynő is boldogan mosolyogni kezdett. Ezt a szép napot meg kell ünnepelni - mondta a királynő mindenki jöjjön a palotába és ott ünnepséggel köszöntjük Hófehérkét a törpéket és a királyfi. A királynő aki teljesen megváltozott állatorvost küldött a beteg erdei állatkákhoz, A gyerekeknek csokoládét osztogatott mindenkihez volt egy jó szava mosolya. A palota népe is csodálkozott hogy milyen jóságos lett a királynő. A palotában a királynő bement abba a szobába ahol a tükre volt, de most nem kérdezte meg hogy ki a legszebb a világon. Ahogy belenézett a tükörbe egy szép arcot látott - Ki  ez - kérdezte csodálkozva. Te vagy királynő a te arcodat is megszépítette a szíved jósága, akárcsak Hófehérkéét.

Azóta jó barátnők vagyunk - vette át a szót a királynő .- Hófehérke férjhez ment a szomszéd ország királyfiához, az én kezemet is megkérte egy király, a törpék meg hol Hófehérkénél laknak hol itt nálam.

Látod Emese nem a ruhától függ a szépség - mondta Mesi pillangó - majd elköszöntek Hófehérkétől és a királynőtől , Mesike visszarepítette a kislányt az ágyába.

Este izgatottan érkezett a Mesi és Matyi álompillangó.

- Mi történt veletek kérdezte Nagyi .

- jaj nagy a felfordulás álom pillangók országában.-mondta Mesike pillangó .

- A Piroska és a farkas meséből a Farkas fel van háborodva, a nagymamát mindig meg kell enni és ezért haragusznak rá nem is szereti a nagymamát enni hanem inkább a sajtos tésztát enné meg. Azt kéri hogy írják át ezt a mesét.

Titania A királynő gondolkodik azon hogyan oldja meg ezt a problémát. - - Ti nem tudtok segíteni ezen - kérdezte Nagyi. Mondjuk mondjuk most mesélhetnétek a gyerekeknek egy új Piroska és a farkas mesét. - jó megpróbáljuk- mondta Emese és Matyi pillangó.

Hol volt hol nem volt volt egyszer egy kislány aki mindig piros kabátban szeretett járkálni így el nevezték Piroskának. Anyukája azt mondta. Gyere kislányom vidd el ezt a kosarat a nagymamának, jól fog esni neki ha küldök egy kis sajtot meg tésztát is neki, hiszen kedvence a sajtos tészta. Piroska útnak indult.

Erdőbe érve találkozott a farkassal.

Hová mész te Piroska. -Kérdezte a farkas.

-A nagymamához

. Hol lakik a nagymamád.

- Itt nem messze a tisztáson túl. - mondta Piroska.

- Vinnék a helyedben szép virágot és nagymamának.- mondta a farkas . Igaza van a farkasnak gondolta Piroska és nekilátott virágot szedni.

A Farkas meg szaladt nagymama házához. Nagymama épp finom sajtos tésztát főzött. Egy nagy tálba kitalálta a sajtos tésztát. A Farkas berontott a házba. Nagymama megijedt és elbújt a szekrénybe. A Farkas éppen neki akart látni a sajtos tészta evésnek amikor megérkezett Piroska. Az ajtón belépve megijedt a farkastól, de a farkas nem bántotta. Azért Piroska elbújt a szekrénybe nagymama mellé.

A Farkas meg nekilátott és mind megette a nagy tál sajtos tésztát. Ugy jóllakott hogy elálmosodott és lefeküdt nagymama ágyába. Olyan horkolásba kezdett hogy még a ház falai is remegtek. Arra ment a vadász Mi ez a nagy horkolás. Bement a házba . Mikor meglátta a farkast felkiáltott. Te gazember megetted nagymamát mindjárt lelőlek.

Nem evett meg a farkas kiáltott a nagymama és előbújt a szekrényből Piroskával együtt. Csak a nagy tál sajtos tésztát ette meg. A farkas is felébredt közben. Meglátta a vadászt és kérte - Ne bánts engem, nem bántom se nagymamát se a Piroskát én csak a nagymama sajtos tésztáját szeretem nagyon. -Ó farkas , ha ennyire szereted a sajtos tésztát, máskor is eljöhetsz, csak ne edd meg az egészet, mert attól megfájdul hat a hasad. Igazad van nagymama mondta a farkas, valóban fáj a hasam. Máskor ha eljöhetek csak annyi sajtos tésztát eszem majd amennyit a tányéromra teszel. A nagymama megfőzte a a Piroska által hozott tésztát és sajtot is reszelt a tetejére, meg tejfölt is lehetett tenni rá. Nagymama Piroska a vadász és a farkas jól megebédeltek a finom sajtos tésztából.

Befejezte a mesét Emese és Matyi álom pillangó. Nagyon jó a mese volt mondták a gyerekek . A farkas is biztos elégedett lesz álomországban - mondta nagymama. A két kis pillangó álom port szórt a gyerekek szempillájára egy kicsit repkedtek még majd mikor a gyerekek már aludni kezdtek elrepültek vissza az álom pillangók országába.

Mesi és Máté lefekvéshez készülődtek. Nagymama leült melléjük és azt mondta.

-Titánia az álom pillangók királynője úgy döntött hogy Máténak is küld egy saját álom pillangót. Amikor Máté megharapta Hannácskát, meg Mesit is megütötte nagyon megharagudott a királynő. De kértem, ne haragudjon Mátékára , mert ha rosszat tesz is bocsánatot kér. Így a királynő küldött pillangót Mátékának is.

Belibegett a szobába két fényes szárnyú álom pillangó. Az egyik Mátékához repült .

- én vagyok a te álom pillangód. Engem is Máténak hívnak, de én jobban szeretem ha Matyinak mondanak. Ma estére egy tűzoltó a kutyáról szóló mesét Hoztam neked.

Azzal a két kis pillangó álom port hintett csillogó szárnyáról a gyerekek szemére és Matyi pillangó elkezdte a mesét.

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.

Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket. Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egy­magában; ezt a kutyát Bobnak hívták.

Egyszer kigyúlt egy ház, s amikor a tűzoltók odaérkeztek, egy asszony futott hozzájuk. Jajveszékelt és azt mondta, hogy egy kétesztendős kislánya maradt a házban. A tűzoltók beküldték Bobot. Bob felszaladt a lépcsőn és eltűnt a füstben, öt perc múlva kifutott a házból, s kihozta a kislányt, a fogával fogta ingecskéjét. Az anyja odarohant a gyermekhez és sírt örömében, hogy kislánya megmenekült. A tűzoltók megsimogatták a kutyát s megvizsgálták, nem pörkölődött-e meg; de Bob vissza akart futni a házba. A tűzoltók azt hitték, hogy odabenn van valaki élő s elengedték. A kutya beszaladt, s csakhamar visszafutott s hozott valamit a foga között. Amikor az emberek megnézték, hogy mit hoz, elkezdtek nevetni valamennyien: egy nagy játékbabát hozott a szájában.

A gyerekek mosolyogtak a babát hozó kutyuson.Mesi megkérdezte a cicák is tudnak menteni.

Hát olyan volt már, mondta nagymama, hogy aludtak az emberek és a macska ébresztette fel őket , mert egy kályhából kiesett parázs miatt tűz lett. Ezért nagyon kell vigyázni nehogy baj történjen .

 Mesike pillangója két veszekedő kecskéről mondott mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, valahol egy folyó mellett volt egy kecskecsorda.

A kecskék elszéledtek, a víznek az innenső felén is ették a fűzfabokrokat s a víznek a túlsó felén is. Azok a kecskék, amelyek ezen az oldalon legeltek, azt gondolták, hogy a túlsó oldalon jobb étel van, a túlsó oldalbeliek meg azt, hogy itt van a jobb füvecske. Gondolkoztak a kecskék, hogyan tudjanak ezek odajönni, azok meg idejönni.

Meglátta egy kecske, hogy egy ügyes palló van keresztül a vízen. Kapta magát, s hamar felmászott a pallóra. Amikor meglátta túlfelől egy másik kecske, hogy ez felmászott, akkor ő is sietve felmászott a másik végén a pallónak. Amelyik kecske hamarabb mászott fel, az fiatalabb kecske volt, amelyik későbben, az öregebb. Összetalálkoztak ketten éppen a palló közepén. Azt mondja az egyik kecske a másiknak: - Miért jöttél fel a pallóra, ha láttad, hogy én fent vagyok? - Azért, mert én öregebb vagyok - mondja az idősebb. - Térjél vissza. Azt mondja a fiatalabb kecske: - Én aztán nem térek vissza! Az enyém az elsőbbség, mert én másztam fel hamarabb a pallóra. A másik is csak mondja a magáét: - De én öregebb vagyok, mint te, s a fiatal engedelmeskedjék! A fiatal nem akart engedni, az öreg meg csak tartotta az igazát.

Összeverekedtek ketten a palló közepén, S mind a ketten beleestek a folyóba, s elvitte őket a víz. Vége a mesének.

Mire Emese álom pillangó befejezte a meséjét a Mesike és Máté lassan elaludtak.

      Búboci elkéredzkedett anyukájától Múmocitól és az istállóból kisétált a napsütötte rétre. Vidáman legelészett a friss fűből, meg a virágokból, mint a százszorszép és sárga pipitér.Ahogy legelészett, ugrándozott a réten , észre se vette.hogy egyre távolabb került a tanyától ,ahol élt. 

Közelbe volt az erdő és Búboci legelészés és lepke kergetés közben betévedt az erdőbe és egyre beljebb került.Ahogy körül nézett nem látta a rét ismerős bokrait, hanem magas fákat körös-körül.Nagyon megijedt, mi lesz most vele, hogy kerül haza. Szegény Búboci sirdogálni kezdett:

- Jaj brühühű, bú bú eltévedtem, mi lesz velem !Bú bú boci szomorú...! -ahogy sirdogált egyszercsak egy vékony hangocskát hallott. 

- Hát te kis boci miért sírsz? 

Búboci körülnézett ,de nem látott senkit sem. Lépett egyet.

-Jaj vigyázz, nézz a lábad elé,mert rám taposol,.

Búboci lenézett a lába elé.Hát egy hegyes orrú szürke tüskés valakit látott a fűben.

-Te kivagy ?--kérdezte kiváncsian, mert még soha sem látott ilyen jószágot.

-Én Süni vagyok a sündisznó. És téged hogy hivnak? Miért sírsz?

-Én Búboci vagyok, kis boci és a tanyán lakom mamámmal, Múmocival, és azért sírok, mert a réten szaladgáltam,és betévedtem ide, és nem találok haza.

- Ez itt az erdő és mellette van a rét.Gyere utánnam, majd én kivezetlek innen. - azzal a sündisznó apró lábacskáin elindult, majd ,láss csodát - összegömbölyödött és tüskés labdaként gurult Búboci előtt. Hamaron kiértek az erdőből  a rétre. Amint Búboci meglátta azismerős bokrokat boldogan mondta:

- Bú bú boci nem szomorú, hanem vidám .- megköszönte Sünikének ,hogy segített neki hazatalálni.

Majd egyenesen haza szaladt Múmocihoz a mamájához, aki a tőgyéből finom tejecskével megszoptatta a kis csavargó bocikáját.Búboci boldogan bújt mamájához és megfogadta, hogy máskor nem szaladgál olyan messzire a réten.

Emese az esti fürdés és fogmosás után pizsamába bújt. Anyucija   segített neki az öltözködésben, majd amikor már az ágyban volt hivta nagymamáját.

- Nagyikám gyere mesélj az álompillangókról.Ma este is eljön Mesike?

- Biztos eljön, de lehet hogy már itt is van.- mondta nagyi. 

Ebben a pillanatban halk nevetés hallatszott:

-Jó szemed van nagyi, már itt vagyok - mondta Mesike -vagy inkább a szíveddel látsz meg minket?Itt vagyok Emese és gyorsan hunyad le a szemed ,mert indulunk az álomerdőbe.

Azzal Mesike eldúdolta az álomzenét, :

Szép csillagos az éj elcsendesült a rét ezüstös fényét hinti rád a holdsugár,már fújdogál a szél, egy tücsök hangja kél, lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.Bérceken túl, a völgyben lenn ,a fényes napkorong is elpihen.Hát aludj kedvesem, álmodj csak csendesen , a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.

https://www.youtube.com/watch?v=4uk0RMQIjd8&feature=youtube_gdata_player 

majd varázshimport szórt szarnyacskáiról a kislány szemhéjára.

Emese könnyű szárnyalással repült a csillagok felé, nini már itt az Álomőrfa és  a csillagfényes ágak között elsuhanva ,már a harangvirág erdóben találta magát. A virágok csengő -bongó hangja betöltötte a levegőt. Nagy sürgés -forgást látott a virágok között, sorra érkeztek a szines szárnyú álompillangók és egy-egy virág alá suhantak, majd a virág megrázta porzóit és fénylő csillámport szórt a lepkeszárnyakra.

- Minden virágfa más-más mesét tud és a viragporral adja át ezt az álompillének, így szép meséket is álmodnak a gyerekek.- mondta Mesike. - Neked mi a kevenc meséd ?

-A Hófehérke és a hét törpe. 

-Jó, akkor majd egyik éjjel arról fogsz álmodni, de egy kicsit más mese lesz.Meglepetés mese-igérte Mesike.

A harangvirág fák között apró emberkéket pillantott meg Emese.

-Ők kicsodák és mit csinálnak a harangvirágfákkal?

- Álomország törpéi. Ők gondozzák a harangvirág fákat, hogy mindíg új virágot hajtsanak. A virágokból ahogy kiürül az álomhimpor, elszáradnak,lehullanak és új nő helyükbe. A törpék összegyűjtik az elszáradt virágokat és egy tárolóba teszik, a többi száraz növénnyel együtt.Úgy mondják, hogy komposztálják. A tárolóban  ezek a száraz növények mégjobban összezsugorodnak egy kicsik földszerűvé válnak. Aztán ezt a komposztot összekeverik egy kis földdel és a harangvirágfák tövébe beássák és ezzel a virágfák új táplálékhoz jutnak amit felszívhatnak a gyökereikkel.

- A viragok is esznek?-csodálkozott Emese.

-Bizony kell nekik is ennivaló, csak ők nem kakaót, meg kiflit esznek ,hanem a gyökereikkel a földből szívják fel az ennivalójukat.Ezért kell locsolni és a földjüket tápanyagokkal ellátni.- magyarázta a kislánynak Mesike. 

- Nagyon érdekes ez az álomerdő .Sokáig elsétálnék benne - mondta Emese.

-Hát majd sétálunk, de most induljunk haza, mert nem sokára reggel lesz.Aztán ne felejtsd el amit itt tanultál  a virágokról, mert ahogy láttam a szobádban levő virágok nagyon szomorúak. -mondta Mesike és azzal visszaröpítette kis védencét az ágyacskájába.

Emese arra ébredt, hogy anyukája csendesen rakosgatta ruhait a szekrénybe.Ahogy mozdult a kislánya megfordult és mosolyogva kérdezte;

-Felébredtél kis hétalvó, lassan indulni kell az óvódába.Most kerestem elő a ruháidat. Mit hozzak reggelire , kiflit kakaóval, vagy csokis müzlit tejjel.

- A müzlit kérem - mondta Emese, majd pillantása az ablakban szomorkodó ibolyára esett és eszébe jutott ,hogy a viragok is reggeliznek -és anyu hozzál be még vizet is,hogy az ibolyát is megöntözhessem, mert neki is kell enni.

Anya csodálkozó mosollyal fordult kislányához.

- Honnan tudod ezt?

-Hát csak úgy megálmodtam.-mondta huncut kis mosollyal Emese

Nagyi ott ült unokája Emese ágya mellett.Este volt és a kislány nyűgösen forgolódott alvás helyett.

- Kis Emesém nehezen jön álom a szemedre, elhívok egy  álompillangót jó?-mondta  nagyi.

-Milyenek az álompillangók? - kérdezte Emese.

- Szép szines szárnyuk van, amit álomhimport hordoznak és abból szórnak a gyerekek szemére egy kicsit, hogy szépet álmodjanak. A jó gyerekhez jönnek el a szines szárnyú álompillangók, a rossz gyerekhez akik szófogadatlanok voltak, verekedtek, bántottak valakit a lidércpillangók mennek és az ő álomporuktól a rossz kisgyerek álmában átéli azt, hogy milyen rosszat tett , és felébredve talán nem fog többet rosszalkodni.

- Hol laknak az álompillangók és hogy jönnek be ide?

- Az álompillangók országa messze a csillagok között van.Királynőjük Titánia  és egy mindent látó tükörből látja ,hogy merre kell repülniük a gyerekekhez az álompillangóknak. Ők láthatalanul repülnek be a falakon, ablaküvegeken át és a gyerekek csak álmukban láthatják őket.Érzik hogy lassan elnehezülnek a szempilláik és álomba merülnek.

- Én se láthatom meg őket?-kérdezte Emese egy kicsit csalódottan

-Hát nem tudom, megpróbálom megidézni és láthatóvá tenni a te kis álompillangódat - mondta nagyi és dúdolni kezdett;

Búj búj zöld ág, Emese vár te rád,mutasd magad kis pillangó röpp ide, röpp oda zabszalma

És láss csodát egy kis szivárványos szárnyú pillangó jelent meg  Leült nagyi kezére és kis ciperke hangon mondta:

-Jaj miért idéztél meg , most hogy látnak bántani fognak! 

- Ne félj nem fog itt bántani senki sem Ő az unokám Emese és szeretném ha megismerné az álompillangók országát.Te ki vagy és hogy hívnak? -kérdezte nagyi.

-Mesike vagyok Emese álompillangója.A nevünk is hasonló azért küldött engem ide a királynő. Talán megismerhetné Emese az álomzenét is.Azzal megrázta kis csápjait és halk muzsika zendült a légben. 

Szép csillagos az éj elcsendesült a rét ezüstös fényét hinti rád a holdsugár,már fújdogál a szél, egy tücsök hangja kél, lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.Bérceken túl, a völgyben lenn ,a fényes napkorong is elpihen.Hát aludj kedvesem, álmodj csak csendesen , a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.

https://www.youtube.com/watch?v=4uk0RMQIjd8&feature=youtube_gdata_player

A szép csillagok között van az álompillangók országa- mondta Mesike- Akarod látni Emese?-Emese boldogan igent mondott.

Az álompillangó Emese feje fölé repült. 

-Hunyd be a szemedet, szórok rá egy kicsit a varázshimporomból.

Emese engedelmesen becsukta a szemét. Mesike óvatosan megrázta szivárványos szárnyát, amelyről apró fényes szemcsék hulltak le Emese szemhéjára.Emese úgy érezte, hogy nagyon könnyű lett a teste, mintha levegőben repülne. Mesike odanyújtotta lábacskáját és huss , már röpültek is mind a ketten.Az ablak engedelmesen átengedte őket és már kinn voltak és a fénylő csillagok felé szálltak.Emese körül nézett, nagyon aprónak látta a házukat és az utcát ahol laktak.Mesikére nézett és megkérdezte:

-Nem fogok leesni?

-Ne félj az álomvilágban vigyázok rád, ahogy a nagymamádra is vigyázott annak idején az álompillangója.

-Nagyi is volt gyerek?És volt álompillangója?-csodálkozott Emese.

-Bizony volt.Mégpedig Titánia ,a királynőnk.Ő tanította meg nagyit az álompillangót idéző versikére. De már lassan meg is érkezünk az álompillangók országába.-mondta Mesike.

Egy fénylő csillag gomolyag felé tartottak.Ahogy közeledtek kibontakozott egy csillagos koronájú fa.-Ő az Álomőr, az álompillangók országának határőre. Rosszindulatú idegen közeledik megrázza csillagos koronáját és a sok fénylő csillag elfújja más irányba az idegent.De ha barát érkezik , akkor szétnyitja ágait és beengedi a vendéget.-magyarázta Mesike.

Közben megérkeztek az Álomőr fa ágai csillagos utat nyitottak nekik. Ahogy átértek egy hatalmas harangvirág erdőbe találták magukat.

-A harangvirág fák virágaiból nyerjük a szárnyainkat borító varázshimport.- magyarázta Emesének a kis álompillangó.

Éppen egy sárgás szárnyú álomlepke repült az egyik virág alá.A virág megrázta szirmait, halk csengettyű szó hallatszott és kis fényes porszemcsék hulltak a szárnyakra.

-Hello Mesike, kivel jöttél?-szól hozzájuk a sárgás szárnyú lepke.

-Te  vagy az Röpcsi?Már vissza is érkeztél?Mi most jöttünk Emesével, akinek az álompillangója vagyok.

-Hát kicsit lassan jöttetek, mert már mindjárt hajnalodik.-mondta Röpcsi.

-Jaj tényleg.Vissza kell érni Emesének az ágyacskájába. Most mi lesz?-riadozott Mesike.

- Majd az Álomőr fa segít-mondta Röpcsi. Azzal az Álomőrfához fordult:

-Légy szíves röpítsd vissza őket Emese ágyikójába.- Az Álomőrfa csillagos koronája sziporkázni kezdett és Emese érezte, hogy repül vissza és a következő percben már otthon is volt. Kinyitotta a szemét, a nap besütött az ablakon.Körül nézett és az ágyában volt otthon.Lemászott az ágyról és átszaladt a szomszéd szobába nagyihoz:

-Nagymama, az álompillangók országában voltam az éjjel. Este újból elmegyek majd oda jó?